Dr. Löcher Zsuzsanna alezredes lett az első magyar mentőkutyás vizsgabíró

Löcher alezredes több, mint két évtizede foglalkozik mentőkutya képzéssel, de néhány évvel ezelőttig fel sem merült benne, hogy ő is bíró lehetne. Általános iskolás korában kezdett el kutyákkal foglalkozni, de a mentőkutyázás világának megismerése után tekintet rájuk munkatársként. A 2000-es évek elején mentőkutya-vezetőként képezte magát és négylábú társát arra, hogyha a szükség úgy hozza, ne csak katonaorvosként, de kutyavezetőként is a bajba jutott emberek segítségére siethessen. Az MH Egészségügyi Központ honvédorvostan, katasztrófa-orvostan szakorvosa az elmúlt bő két évtizedben négy földrengés sújtotta katasztrófa helyszínen is bizonyította kutyavezetői és orvosi szaktudását.

Ennek a képességmegtartó és fejlesztő tevékenységnek a része az immár 30 éve működő IRO is, amely mára 45 ország, összesen 141 mentőkutyás szervezetét fogja össze. „Az IRO legfontosabb célja, hogy egységes módon biztosítsa a mentőkutyák képzését, de még inkább a vizsgáztatását” – mondja az alezredes, hozzátéve, hogy bár az osztrák székhelyű intézménynél szerveznek szemináriumokat, tréningeket is, elsődlegesen a vizsgáztatás áll a fókuszban. Löcher alezredes annak kapcsán, hogy miért fontos egy nemzetközileg elismert, mértékadó vizsgarendszer, ekképpen fogalmaz: „életek, sorsok múlnak azon, hogy a kutya tényleg képes-e megtalálni a különböző szituációkban eltűnt embereket. Súlya van annak, amikor a kutya jelzései alapján az embernek ki kell mondania, hogy egy-egy épület tiszta, nincsenek megmenthető életek.” Éppen ezért rendkívül fontos, hogy egy-egy műveleti területen a többnemzeti segítőszolgálatok munkatársai egy szakmai nyelvet beszéljenek, azonos sztenderdek, szabályozók és színvonal mentén végezzék a munkájukat.

Három évtized alatt az IRO is folyamatosan bővítette, alakította a szabályrendszerét, és szélesítette a résztvevő szervezetek körét is. Az alapképzettséget jelentő „V” mellett további két, „A” és „B” szintet tartanak számon, amiket legegyszerűbben alap, közép- és felsőfokú vizsgákként lehet értelmezni. A megszerzett tudás mértékén túl fontos, hogy a megmérettetések különböző ágazatokat foglalnak magukba, például lavina- és vízimentési képességek osztályozását, illetve a magyar viszonylatban legelterjedtebb, területkutatást is. Továbbá a tevékenységkörök között szerepel olyan, ahol előre bemutatott, személyhez kötött szagminta alapján keres a kutya, és olyan is, ahol bármilyen élő ember szagának érzékelése esetén jelez, mint például a romkutatásnál.

Ennek az összetett és felelősségteljes munkát végző szervezetnek lett dr. Löcher Zsuzsanna alezredes a legújabb – egyúttal első és egyetlen magyar – nemzetközi vizsgabírója. A napokban történt kinevezéshez egy hosszú, kétévtizedes út vezetett, amelynek jórészében fel sem merült benne, hogy egyszer ő is közéjük fog tartozni. Az osztrák gyakorlóterepen megrendezett bírói vizsga kapcsán felidézi, hogy minden vizsgázónak 4 ágazatot, illetve fázist kellett bírálnia, de ezek közül egy volt, ahol a teljes levezetést neki kellett végeznie. Löcher alezredes esetében ez az úgynevezett mantrailing feladat volt. Ezen kereső módszer során a kutya a megtalálandó személy szagmintáját követi még akkor is, ha azt például a széljárás már befolyásolta. A feladatvégrehajtásokat a vizsgázóknak a vezető bírók jelenlétében kellett megfigyelniük és értékelniük. A MH Egészségügyi Központ tisztjének kiemelkedő teljesítményét külön szóbeli dicséretben is részesítették. A vizsgabírói kinevezés magasfokú felelősséggel is jár, hiszen Löcher alezredes immáron nem csak kutyavezetőként fog vizsgafeladatokat végrehajtani, hanem társai munkavégzését is értékelnie kell, a körülmények figyelembevétele mellett, kellő pontossággal és korrektséggel. Mint megfogalmazza, a személyes célkitűzése az lesz a jövőben, hogy a bírálatai legyenek szabálykövetők és alátámaszthatók és a pontozás mögött tetten érhető legyen a javító, fejlődésre sarkalló szándék.

A téma lelki természetét érintve szóba kerül a kutya-ember kapcsolat is, ami kapcsán Löcher alezredes úgy találja, hogy a legjobb szó rá a társak. Elmondása szerint a választott munkakutyák a házikedvenc minőségen túl egyfajta bajtársként jelennek meg a vezetők életében, hiszen a megkérdőjelezhetetlen bizalom nélkül nem várható el sem az engedelmesség, sem pedig a töretlen erőbedobással folytatott kutatás-mentés. Ehhez azonban az kell, hogy a kutyának ne csak tulajdonosa, de gazdája is legyen a vezető, aki az állat fizikai állapotán túl a lelki egészségére is oda figyeljen. „A kutyára ugyanúgy hatnak a körülmények, mint ránk, emberekre” – emeli ki Löcher alezredes, aki jelenleg egy belga juhászkutya és egy belga juhász-border colli mix büszke vezetője és társa. Megjegyzi, hogy az egyik legösszetettebb élethelyzet, amikor egy katasztrófa után a romok között kutatnak és egyszerre jelenik meg az emberi élet mentése iránti olthatatlan küldetéstudat, valamint a kutyatárs biztonságának szavatolása is. Hozzáteszi, a világ egyik legrosszabb érzésének gondolja, ha egy kutyavezetőnek a társa nélkül kell hazatérnie a műveletből.

Bár szakmai felkészültsége és a sors mindig megóvta attól, hogy ezt az érzést a saját bőrén megtapasztalja, a veszély ismerete is élteti benne azt a felelősségtudatot és precizitást, amivel az International Search and Rescue Dog Organisation első magyar vizsgabírójaként hozzájárulhat majd a jövőbeni mentőkutyás csapatok szakmai felkészítéséhez.