Valósághű szimulációs eszköz a katona-egészségügyi gyakorlaton

A gyakorlat egyik szcenáriója során egy szimulációs babát szállítottak a magyar tábori kórházba. Mennyiben volt speciális ez az eset?

Számunkra is meglepetés volt, amikor megérkezett. A szilikon eszközzel együtt érkező cég képviselője elmondta, hogy egy olyan operálható szimulációs babát hoztak, amellyel üregi sérüléseket tudnak szimulálni. Az emberi anatómiának közel megfelel a hasban levő szervek elhelyezkedése, a tapintása is hasonlít az eredeti szövetekhez. Nyilván abban különbözik, hogy szilikon anyagról beszélünk, de kifejezetten élethűre sikerült. A feladat lényege az volt, hogy meg kellett találni a hasüregi sérüléseket, meg kellett keresni és el kellett látni az aktív vérzéseket. Az artériákhoz, amik a hasban vannak, külön pumparendszer csatlakozott, és művért keringtetett bennük. Így láttuk az aktív vérzéseket, amiket izolálnunk kellett és lefognunk. Alapvetően kifejezetten kihívásokkal teli volt ez a mozzanat, mert nem volt elég csak mesélni, hogy mit csinálnánk, hanem valóban meg kellett operálnunk: fel kellett tárni a hasüreget, pont, mint egy rendes műtét során. A rétegek, a hasfal rétegei is az emberi anatómiára hasonlítottak.

Az idő a Role 2 tábori kórházban különösen fontos tényező. Mennyi időt vett igénybe a műtét?

Éles helyzetben az idő életet jelent, úgyhogy minél hamarabb kell megtalálni a sérüléseket, hiszen nincsen végtelen mennyiség a keringő vérből, és minél később találja meg az ember a vérzésforrást, annál több vért veszít a beteg. Tehát nagyon fontos az időtényező, de azért rohanni sem szabad, mert muszáj szépen, didaktikusan menni és megkeresni a sérüléseket. Ha átsiklunk valami felett, amit észre kellett volna venni, az szintén az életet veszélyezteti. Körülbelül 40 perc alatt végeztünk a műtéttel.

Hogyan lehet felkészülni egy ilyen feladatra, ha egyáltalán fel lehet?

Ez egy jó kérdés. A sebészeti felkészítésben a legnehezebb a gyakorlat megszerzése. Az elméletet könyvekből meg lehet tanulni, de a gyakorlathoz idő kell. A ritka sérüléseknek az a fantasztikus tulajdonsága, hogy ritkán találkozunk velük, tehát viszonylag sok idő kell ahhoz, hogy egy sebész gyakorlatot szerezzen az ellátásukban. Egy húsz évnyi gyakorlattal rendelkező sebészt kiképezni pont húsz évig tart, ezt nem lehet lerövidíteni. Ezeknek a szimulációs babáknak pont az a lényege, hogy segítenek egy kis időt nyerni a képzésben azáltal, hogy olyan sérüléseket is lehet szimulálni velük, amit az életben talán ötévente egyszer vagy tízévente egyszer lát az ember. Természetesen ez nem olyan, mint a való életben, de azért jól szimulálja azt. Előnye, hogy könnyen mobilizálható, bár igen drága eszköz. Természetesen létezik a virtuális valóság rendszere is, ami nagyon jó és fontos, kellő rálátást ad sok mindenre, de a sebésznek a második szeme gyakorlatilag a két keze, és ebben a VR még nem tud segíteni, nem képes olyan taktilis visszajelzéseket adni, hogy az ember az ujjait használja a szeme helyett. A sérüléseknél, amikor az ember operál, a kezével is látnia kell, és ezt nem lehet másképp megcsinálni, csak úgy, hogyha van valami, amit tényleg meg tudunk fogni. Ebben tud segíteni egy ilyen szimulációs baba. Összességében tehát a legjobb képzés az, ha valósan látunk egy hasonló sérülést vagy amikor élő szöveten tudunk gyakorolni, de a gyakorlatokon is bevethető megoldásként kiválóan lehet használni a lehető legélethűbb szimulációs babákat.

Alezredes úr beosztása fizikailag is és mentálisan is megterhelő tud lenni. Mi az, ami motiválja önt a hivatása gyakorlása közben?

Leginkább a csapatmunka. Szeretek azokkal az emberekkel dolgozni, akik itt vannak. Sok év után más is kell a motivációhoz, mint a műsérültek egész napos ellátása, amikor elmondom, hogy mit miért és hogyan csinálok, majd megmutatom egy babán. Ami miatt szeretek újra és újra eljönni ilyen gyakorlatokra, az a csapatszellem. Ha valaki egyszer erre ráérez, és egy kicsit is fogékony arra, hogy egy összetartó, egymásra számító közösséghez tartozzon, akkor ez nagyon is tudja motiválni.