137 éve indult a Honvédorvos, az egyetlen magyar katonaorvosi szakfolyóirat

„Honvédorvos czimű melléklet indul meg lapunk mai számával. Ezen melléklet szükségessé vált akkor, midőn katona orvosi tiszti karunk, hazai orvosi rendünk egy jelentékeny és tekintélyben növekvő részét képezi.” – olvasható a híradás. A rövid közleményből az is kiderült, hogy a Gyógyászat szerkesztőségének és Kovács József (1832-1897) laptulajdonosnak sikerült a tervhez megnyernie a Honvédelmi Minisztérium támogatását is.

Kovács József laptulajdonos 1848-ban 17 évesen csatlakozott a magyar szabadságharchoz és rövid idő alatt hagymázban (tífuszban) megbetegedve egy tábori kórházban találta magát. Az 1866-os porosz-osztrák háború időszakában már Balassa János (1814-1868) híres sebész volt műtőnövendékeként a Ludovika mellett berendezett tábori barakk-kórházban szolgált, 1874-ben pedig – majdnem legifjabbként – a pesti egyetem rektorává választották. Habár fiatalkori katonai szolgálata után már nem kötődött a hadsereghez, ő volt a magyarországi katonaorvos-képzés egyik legjelentősebb előmozdítója. A Honvédorvosban közölt nekrológ kiemeli, hogy „Ha Kovács Józsefet sorsa nem tanszékbe ülteti, úgy egyikévé válhatott volna a legkitűnőbb hadisebészeknek. (…) [1866-ban] azzal a kis elektromos golyófogóval, melyet ő a helyzet szükségének nyomása alatt szerkesztett, megmutatta a hadi sebészetre való rátermettségét s igazi oroszlánkörmeit. (…) A mint ő vonzódását mindvégig megtartotta a katona-egészségügyi intézmény számára, a minthogy utolsó ténykedése is a honvédorvosok oktatása volt … úgy e katonás külsejű és hajlamú, de azért a békében is nagy sebész emléke mindig becsben fog maradni, míg a honvédorvosi intézmény fennáll”. Úgy legyen!

A Honvédorvos – 1914-ig tartó első időszakában – nem a Honvédség égisze alatt látott napvilágot éppúgy, mint a közös hadsereg katonaorvosi „testvérlapja”, a „Der Militaerarzt”, amely a Wiener medizinische Wochenschrift szerkesztőségéből szintén mellékletként indult útjára még 1867-ben.

A Honvédorvos megjelenése azonban azért is kiemelt jelentőségű, mert a magyarországi és magyar nyelvű katonaorvosi szakfolyóirat erősítette a honvédorvosi kar függetlenségét a közös hadsereg doktoraitól, illetve támogatta és egyben hordozta is önálló szakmai közösségként való önmeghatározását.

A kiegyezés után 1868-tól lett a Magyar Királyságnak nemzeti hadereje, amelynek katonaorvosai közös tudásuk, értékrendjük, kommunikációs tereik és információs hálózatuk kiépülésével tudtak koherens szakmai közösséggé válni. Ennek alapja a több évtized alatt kialakult saját tudományos „intézményrendszer”, az önálló magyar szakképzés, a szakfolyóirat és harmadikként a szakmai szervezet.

Kezdetben a katonaorvos-képzés egyedüli intézménye – még az Osztrák-Magyar Monarchiában is – a bécsi székhelyű Josephinum volt. A Magyar Királyi Honvédség számára itthon 1883-tól indultak meg az úgynevezett katonaorvosi ismétlőtanfolyamok a pesti orvoskar klinikáin, illetve a Szent Rókus kórházban. 1901-től ezeket váltotta a budapesti 1. számú Honvéd Helyőrségi Kórházban megszervezett Alkalmazóiskola.

Időben második grémiumként jelent meg a tudományos diskurzus egyik színteréül szolgáló Honvédorvos, és az előbbi kettőtől jócskán lemaradva alakult meg az önálló magyar szakmai szervezet, a Honvédorvosok Tudományos Egylete 1924-ben. A korábbi években a honvédorvosok a Monarchia közös hadseregének vonatkozó helyőrségi egyesületeihez csatlakoztak, például Budapesten a „Wissenschaftlicher Verein der Militärärzte der Garnison Budapest”-hez, amely nevében 1906-tól szerepeltette a honvédség doktorait is (Wissenschaftlicher Verein der Militär- und Landwehrärzte der Garnison Budapest).

A Honvédorvos fennállásának 137 esztendője alatt több egymást követő történelmi paradigmában szolgálta szakmai közösségét. A kiadvány két szünetelése (1914 és 1929, illetve 1944 és 1949 között) a külső körülmények szorításával magyarázható, az 1914-es megszűnés oka a papírhiány volt, az 1920-as évek szünetelése pedig a trianoni békediktátumban az országra kényszerített haderőcsökkentés következménye. Látható, hogy a II. világháború utáni újjáépítés és haderőszervezés hamar fellépett a szakfolyóirat iránti igényével.

A mai Honvédorvos a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, a NATO Katona-Egészségügyi Kiválósági Központ és a Magyar Katonai Katasztrófaorvostani Társaság közös kiadványaként nyomtatott és elektronikus (open access) formában (https://www.mhek.hu/honvedorvos-katonaorvosi-szakfolyoirat.html) is megjelenik, a Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága a lapot „B” kategóriás szakfolyóiratként jegyzi.

Hosszú története során a Honvédorvos sokat változott, alakult, modernizálódott, ahogyan maga, az általa szolgált szakmai közösség és a katonaorvos-tudományi paradigma is.

A képek forrásai:

• A Honvédorvos legelső száma.
• Kovács József portréja. In: Gyógyászat. 1897. augusztus 15.
• A Der Militärarzt legeslő száma. URL: https://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno-plus?aid=dma&datum=1867&page=3&size=45