A táplálkozás és az élelmezés tudománya

„Természetesen ebből a folyamatból nem lehet kihagyni a beteget mint individuumot sem. Hiszen a beteg egyéni igényei nagyban befolyásolják a gyógyulást, és az sem várható el senkitől, hogy olyan ételt fogyasszon, amit nem szeret” – hangsúlyozza a vezető dietetikus.

Az állapotnak megfelelő étrendi összeállítás

Megtudjuk: a dietetikának is vannak általános szabályai, amelyeket a szakembereknek követniük kell egy-egy betegség kezelésében. Az egyik ilyen a tápanyag-szükséglet, vagyis az emberi szervezet működéséhez szükséges tápanyagok összessége. Ez egyénenként természetesen más és más lehet, éppen ezért a dietetikus egyik legfontosabb feladata, hogy egy-egy betegnél az étrend összeállításánál figyelembe vegye a betegség kezeléséhez szükséges fehérje-zsír-szénhidrát arányt.

„A kórházi dietetikus munkája úgy kapcsolódik mindehhez, hogy nálunk hatványozottan fontos: a betegek az állapotuknak megfelelő, a lehető legtesthezállóbb, legkedvezőbb étrendi összeállítást kapják meg” – mondja Schandl Ottóné, hangsúlyozva, hogy maga a folyamat orvosi kompetencia alapján, a dietetikus bevonásával történik. „A dietetikus feladata az, hogy az orvos által előírt étrendet megvalósítsa a tápanyagszükséglet és a megfelelő konyhatechnológia megválasztásával. Utóbbi az ételek elkészítésének módját jelenti. Ezek közé tartozik például a zsiradék használata, az aprítás vagy éppen a passzírozás alkalmazása” – húzza alá az őrnagy.

Ugyanazon speciális étrend között is lehet különbség

És hogy miként végzik a dietetikusok a munkájukat a Honvédkórházban? „A számukra kijelölt betegellátó osztályokon minden nap felkeresik az új betegeket. Felveszik a táplálkozási anamnézist, illetve az orvos által elrendelt étrend alapján összeállítják az aznapi, illetve a másnapi elkészítendő ételek listáját” – mondja a vezető dietetikus, rávilágítva arra, hogy az orvos által két vagy több beteg számára elrendelt ugyanazon speciális étrend között is lehet különbség. Például nem feltétlenül ugyanazt a pépes ételt fogyasztja az a beteg, aki a belgyógyászaton fekszik, és hiányzik a fogsora, mint a sebészeten fekvő, műtéten átesett, vagy éppen a szájsebészeten egy beavatkozás után lábadozó páciens.

„Akkor jó egy dietetikai ellátás, ha ebben különbséget tud tenni a dietetikus, és van arra lehetősége, valamint eszköze, hogy ezeket az állapotokat figyelembe vegye” – húzza alá az őrnagy. Hangsúlyozza: kis túlzással kijelenthető, hogy a Honvédkórházban a diétás ellátásra szoruló betegek személyre szabott étrendet kapnak az idő alatt, amíg az osztályokon gyógyulnak, hiszen az itt dolgozó szakemberek – az orvosi utasítások és a szakmai előírások mellett – arra is törekednek, hogy a betegek igényeit figyelembe vegyék. „Az egyik legfontosabb tényező, hogy mit szeret a beteg és mit nem. Mert hiába jó egy cukorbeteg számára a spenót vagy a zöldbabfőzelék, ha a páciens ezeket nem szereti, akkor nem fogja megenni. Ez viszont befolyásolni fogja a vércukorszintjét és a szénhidrát-háztartásának beállítását is” – mondja. Természetesen mindez körültekintő és alapos logisztikát, és hozzáértő és felkészült szervezőkészséget igényel a Honvédkórházban dolgozó dietetikusoktól – teszi hozzá.

Schandl Ottóné kitér arra is, hogy a Honvédkórházban a dietetikus munka nagy részét a diabéteszes betegek ellátása teszi ki. Ennek a betegségnek a 2-es típusú, felnőttkori változata viszont a leggyakoribb esetben a túlsúly miatt alakul ki. Sajnos ma Magyarországon már a statisztikákkal is kimutatható, hogy a cukorbetegek számának emelkedése összefüggésben van az emberek helytelen táplálkozásával, túlsúlyproblémájával, ami már népbetegségnek számít – jegyzi meg.

Megtudjuk: az intézményben az egy beteg egész napi ellátására jutó felhasználható összegkeret 550 forint. Ebből kell kihozni a napi minimum 4 étkezést, de a cukorbetegek esetében ötöt. Ebből az is következik, hogy – bármennyire is törekednek rá – nem lehet mindig mindenkinek a kedvére biztosítani az étkeztetést.

A „divatdiéták” a legrosszabbak

A szakember elárulja azt is, hogy mikor szükséges diétázni? Mint mondja, nemcsak a túlsúly, hanem bármilyen más étkezéssel összefüggésbe hozható probléma esetén is. „Azoknak, akik változtatni szeretnének az életmódjukon, táplálkozási szokásaikon és nekikezdenének egy diétának, mindenképpen azt javaslom, hogy vegyék igénybe szakemberek segítségét. Azaz legelőször is keressenek fel egy belgyógyászt, aki felméri aktuális, általános egészségi állapotukat. Az orvos az általa meghatározott diagnózis alapján ad egy étrendi javaslatot a dietetikusnak. A páciens ezzel a javaslattal – és így egy orvosi beutalóval – keresheti fel a dietetikus szakembereket, akik az előírtak alapján tudnak segíteni a megfelelő diéta összeállításában” – mondja Schandl Ottóné őrnagy, hangsúlyozva azt is, hogy bár az interneten fellelhető számos „divatdiéta” kezdetben látványos eredményeket hozhat, valójában a gyors fogyás csak illúzió, igazából általában hosszú távon ezek egyike sem eredményes.

„A legnépszerűbb fogyókúrás diéták mindegyike azon alapul, hogy a napi tápanyagbevitel általában1000 kalória alatti. Ilyen értéknél valóban gyorsan beindulhat a fogyás, de az már nem annyira közismert, hogy a diéta felfüggesztése után az alapanyagcsere lassulása miatt a kevesebb tápanyagbevitelre ráállt szervezet a normál étkezési szokásokhoz való visszatérést is úgy fogja értelmezni, mintha a korábbinál jóval nagyobb lenne a bevitel és ez az esetek döntő hányadában ismét hízással jár” – magyarázza a Honvédkórház vezető dietetikusa, kiemelve: ennek köszönhető, hogy a népszerű diétákat igénybe vevő emberek testsúlya gyakran ugyanannyi vagy még több lesz a procedúra végén, mint a fogyókúra előtt.

„Nem győzzük elégszer hangsúlyozni – és ez nem egy közhely -, hogy minden fogyókúrát szép lassan, türelmesen kell csinálni, hiszen a plusz testsúly sem egy-két hónap, hanem évek alatt rakódik le az emberre. Így a folyamat megfordítására is több idő, gyakran több hónap, év kell, mert a fogyás is csak így lesz hosszú távon tartós. A folyamatot pedig a rendszeres sporttal még gyorsabbá lehet tenni” – mondja Schandl Ottóné.

Forrás: honvedelem.hu, Szűcs László cikke

Fotó: a szerző és internet