Amikor minden mozdulat fáj...

Azt nem állítja dr. Böröcz István, a Honvédkórház Ortopédiai Osztályának osztályvezető főorvosa, hogy a betegségek között a mozgásszervi megbetegedések „dobogósnak” számítanak, abban azonban biztos, hogy a betegállományba kerülő betegek döntő többsége mozgásszervi panaszok miatt lesz rövidebb-hosszabb ideig keresőképtelen. Azaz a mozgásszervi megbetegedések afféle népbetegségnek számítanak ma Magyarországon is.

Az ember súlyának ötszöröse nehezedik az ízületekre

„Az emberi szervezetben kétszáznál több csont van. Ennek megfelelően rengeteg az ízület és az izom, ami bármikor problémát okozhat. És ez csak az a degeneratív része kérdéskörnek, azaz a részben a korral járó mozgásszervi panaszok csoportja. De mindezek mellett beszélni kell még a rengeteg sérülésről, sportsérülésről, valamint a veleszületett betegségekről is” – mondja a főorvos, hozzátéve, hogy az ortopéd orvosoknak a kopások okozta műtétek jelentik a legtöbb munkát. „A mozgásszervi sebészetben az úgynevezett nagyízületi csípő- és térdízületi protézis-beültetések a leggyakoribbak. Mindez annak is köszönhető, hogy az arthosis – azaz az ízületi kopás – okozta életminőség csökkenés, a betegek visszajelzései alapján készített felmérés szerint az ötödik helyen áll. Kétségtelen, hogy amikor minden mozdulat fáj, az eléggé meg tudja keseríteni az ember életét” – hangsúlyozza dr. Böröcz István.

Megtudjuk: az ízületek kopása az emberek korának előrehaladtával szinte elkerülhetetlen. Főleg a bonyolultabb ízületek, mint például a térd és a váll hajlamosak a kopásra, de nagyon sokan szenvednek csípőarthosistól is. „Kevesen tudják, de egy sima sétánál is az ember súlyának közel három-ötszöröse nehezedik mind a csípőre, mind pedig a térdre. Azaz, ha valaki például 10 kilogramm pluszsúllyal él, akkor minden lépésénél 30–50 kilogrammnyi plusz terhet rak a csípőjére és a térdére. És akkor még nem is beszéltünk a sétánál komolyabb mozgásmódokról” – mondja a főorvos, kiemelve: mivel az elhízás nemcsak Magyarországon, hanem világszerte nagyon komoly gond, ez nagy kihívást jelent az ortopéd szakorvosok számára is.

Az életminőség javítása a cél

Dr. Böröcz István a megoldást a megelőzésben látja. Ez egyrészt múlik az embereken is: a túlsúlytól való megszabadulás ugyanis jelentősen csökkenti az ízületek kopását. Azonban létezik az orvosi prevenció is, az ilyen típusú műtétekkel az ortopéd szakorvosok megpróbálják a kopás időpontját és a protézisek beépítését annyira kitolni, amennyire ez lehetséges. Ha azonban ez már nem megoldható, akkor nem marad más megoldás, csak a műtét. „Hatalmas változások történtek ezen a téren az utóbbi 10–15 évben, a protézisműtétek eredményei nagyon jók. Az esetek döntő többségében a beépített protézisek 15–20 éven keresztül a műtét előtti életminőség jelentős javulását eredményezik” – hangsúlyozza a főorvos, hozzátéve: ehhez az is kellett, hogy olyan protézisek készüljenek, amelyek az emberi szervezetben ennyi ideig is kibírják a folyamatos terhelést.

A protézisek pontos összetételét egyébként nem lehet tudni, mivel azt a gyártó cégek titkosan kezelik. A leggyakoribb azonban a rozsdamentes acél, a titán, valamint a króm-vanádium-molibdén ötvözet. A protézisek műanyag részei pedig magas kopásállóságú polietilénből, illetve a csípőprotézis fejek kerámiából készülnek. Ez utóbbi alatt nem porcelánt kell érteni, hanem egy olyan alumínium ötvözetet, amely csökkenti a protézis kopását, s ennek is köszönhető, hogy a testbe beépített szerkezetek élettartama jelentősen megnövekedett, akár másfél-két évtizeden keresztül is képesek tökéletesen működni.

Ezeknek a technikai újításoknak is köszönhető, hogy egyre többen szeretnének az életminőségüket jelentősen javító protéziseket kapni. Azaz egy-egy ilyen műtétre – mivel nem életmentő beavatkozásnak számít – viszonylag hosszú a várólista. Az interneten elrettentő példaként keringenek két-három éves várólisták is, dr. Böröcz István szerint azonban a Honvédkórház Ortopédiai Osztályán ennél jóval rövidebb idő, maximum fél-háromnegyed évet kell várni a betegeknek egy-egy ilyen műtétre. Jelentős lépések történtek a várólisták csökkentése ügyében eredményesen.

„Célunk, hogy a műtéteket követően mindenki vissza tudjon térni a korábban végzett tevékenységeihez. Sőt, akár még a sport is beleférhet. Nem példa nélküli, hogy valaki egy protézis beültetése után továbbra is teniszezhetett vagy éppen lefutotta a maratoni távot. A titok egyébként is az, hogy az ízületet terhelni kell. Terhelni és nem túlterhelni, mert amíg előbbi kifejezetten jót tesz neki és orvosilag is javasolt, addig túlterhelés könnyen vezethet az ízület idő előtti elhasználódásához” – tudjuk meg dr. Böröcz Istvántól.

Húsz ágyon gyógyítanak

Az osztályról szólva a főorvos elárulja: egyik fő profiljuk az úgynevezett sokízületi gyulladások kezelése. Ez a betegség – ahogy azt a neve is mutatja – olyan tünetegyüttes, amely a kis- és nagyízületeket egyaránt érinti és akár ízület- valamint szövetpusztulást is eredményezhet. E rendkívüli fájdalommal járó betegség nem életkorfüggő, azaz akár a fiataloknál is előfordulhat. A betegség azonban – pont az egyre tökéletesebb protéziseknek köszönhetően – ma már műtéti úton elviselhetőbbé tehető.

A Honvédkórház Ortopédiai Osztályán egyébként 20 ágyon gyógyítják az igényjogosult betegeket, illetve azokat, akik az intézmény területi ellátási kötelezettségéből adódóan kerülnek hozzájuk. Összesen 11 nővér, 6 orvos és 1 rezidens dolgozik itt. „Elsősorban csípő- és térdprotézis primer és revíziós műtéteket végzünk nagy számban. Akár napi 2–3 ilyen beavatkozást meg tudunk csinálni. Emellett azonban gyakoriak a láb-, a váll- és kézízületi, valamint az arthroscopos beavatkozások” – mondja a főorvos, hozzátéve: nagyon jó az együttműködésük a kórház traumatológiai osztályával Dr. Böröcz István hangsúlyozza: az ortopéd-sebészet kifejezetten eszközigényes szakma. Ilyen téren is jól állnak, de a műszerek amortizációja miatt azért „nem utasítanának vissza” egy-két új eszközt.