„Az idegsebész sokszor egy tizedmillimétert sem tévedhet”

„Bár az idegsebészet sem egy túl idős tudományterület, vagy egy külön ága, ami az utóbbi 10–15 évben fejlődött nagyon sokat. Ez a funkcionális sebészet, amely anatómiailag látszólag ép struktúrákban végez beavatkozást kóros funkciók miatt. Ilyen lehet például az epilepszia, vagy éppen a Parkinson-kór sebészete” – mondja a főorvos, hozzátéve: van még egy „mellékága” ennek a szakterületnek, ez pedig a pszichosebészet, „bár az utóbbi időben egyre kevesebben próbálják meg sebészeti eljárásokkal kiiktatni az emberekből a gyilkos ösztönöket. ”

Dr. Csókay András szerint az idegsebészet az elmúlt évtizedekben jelentős változáson esett keresztül. Ez elsősorban a diagnosztikai eszközök – különösen a CT-k és az MR-ek – dinamikus fejlődésének köszönhető. Ezen berendezések segítségével az idegsebész ugyanis „belelát” a beteg fejébe, ami valamennyivel könnyebbé teszi az amúgy igen veszélyes, komplikált és nehéz műtéti beavatkozásokat.

„Az idegsebész sokszor egy tizedmillimétert sem tévedhet, és ez a lelket nagyon megterheli. Ugyanis, ha hibázik, akkor azt nem tudja elhárítani. Ha egy sebész belevág egy érbe, akkor azt le lehet fogni, össze lehet varrni, de a mikroereknél az idegsebészetben ez nem lehet megoldani. Az idegrendszeri struktúrák nagyon érzékenyek az oxigénhiányra, percek alatt elhalnak, vagy maradandó károsodást szenvednek, amíg esetleg rekonstruálni tudjuk az eret” – mondja a főorvos, aki szerint mindez nagyon megnehezíti a szakmát, mert így azt az asszisztensi oldalról is nagyon nehéz manuálisan megtanulni. Hiszen egy műtét során az operáló orvos asszisztense nem tud igazán aktívan részt venni a beavatkozásban, mint akár egy szívműtétnél, ahol gyakorlatilag manuálisan is egyenértékű segítőként szolgálja az operatőrt. Mert az asszisztencia fontos szolgálat, a beteg és az operatőr szolgálata. Az agy és a gerincvelő sebészete sajnos zömében egyemberes. „Emiatt a relatíve ritkább extra nehéz műtétekért – jó értelemben vett – verseny folyik az orvosok között, a beteg érdekében, hiszen neki a legjobb, ha a leggyakorlottabb kézbe kerül” – mondja dr. Csókay András.

A Honvédkórházban megtalálták a megoldást arra, hogy ezeket – a műtéti körülmények között ritkán alkalmazott – eljárásokat az idegsebészek biztonságos körülmények között gyakorolhassák. Az egészségügyi törvény ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a kórházakban elhunytakat kriminális, klinikai, tudományos, valamint oktatási céllal boncolják. „Az utóbbi, vagyis az oktatási céllal elvégzett boncolások során az idegsebészek gyakorolhatják azokat a módszereket, amelyeket valós műtétek során készségszinten kell alkalmazniuk a legnehezebb helyzetekben is” – emeli ki a főorvos, hozzátéve: az ilyen „gyakorlóműtéteknek” köszönhetően jóval több nehéz operációt tudnak elvégezni, mint normál körülmények között, még akkor is, ha ezek modellezettek – megszerezve így a szükséges jártasságot. „Talán ennek is köszönhető, hogy a Honvédkórház Idegsebészeti Osztályán olyan beavatkozásokat is el tudunk végezni, amelyeket bonyolultságuk miatt más gyógyító intézményben már nem vállalnak el” – hangsúlyozza dr. Csókay András.

A főorvos elárulja: mivel a Honvédkórház III-as szintű ellátóhely – az egész országban összesen hét ilyen van, a négy klinika, valamint a győri, a miskolci és a Honvédkórház – az egészségügy teljes spektrumában maximális ellátását kell nyújtaniuk a betegeknek, mind akut, mind pedig elektív esetekben. Ez azt jelenti, hogy az Idegsebészeti Osztálynak is készen kell állnia a legbonyolultabb esetek kezelésére is. Mindehhez 30 kórházi ágy áll rendelkezésükre, illetve – szükség esetén – egy nagyon komoly műtői és intenzív osztályos háttér.

„Egy hónappal ezelőtt elindult a saját agyi endovaszkuláris, azaz éren át végzett sebészeti ellátásunk, ami eddig hiányosság volt. Emellett pedig a mi szakterületünkön nagyon fontos az operáción belüli elektrofiziológiai monitor, amiben óriásit léptünk előre, hiszen már saját, dedikált szakemberünk van. És van egy saját gépünk is, amivel a gerincvelő és az agy operációi sokkal biztonságosabbá tehetők” – mondja a főorvos.

S, hogy mit keresnek a főorvosi szobában a bevezetőben már említett koponyák, valamint a gerincoszlop? „Komoly műtétek, főleg a koponyabázis műtétjei előtt – ezek azok az operációk, amikor a koponyabázison vagy akár az orron, a szájon keresztül mélyen benn vagyunk az agyalapon és a műtéti területet csak egy endoszkópos kamera segítségével látjuk – nagyon sokat kell készülnünk a beavatkozásra. Ahogy mondani szoktuk, ott kell lennünk, ülnünk az agy mélyén, ott kell lennünk abban a daganatban, amit ki akarunk venni. Ehhez viszont készségszinten kell éreznünk az anatómiai struktúrákat. Ezek gyakorlására és zsigeri rögzítésére jók az elhunytakon végzett műtétek, hiszen az idegsebészetben nem elég az, hogy műtéteket nézünk vagy leírásokat olvasunk tankönyvekben, mint ahogy az sem, hogy, valamikor alaposan megtanultuk az anatómiát. Kell az állandó napi manuális tréning, de nem az élő betegeken! ” – mondja dr. Csókay András.