Egyedülálló módon gyógyítanak a Szanatórium utcai telephelyen
2014. február 24., hétfő 12:44Az egész országban egyedülálló módon, csak az MH Egészségügyi Központ 3. számú (Szanatórium utcai) telephelyén foglalkoznak az onkológiai betegek mozgásszervi rehabilitációjával, ami azt jelenti, hogy a daganatos megbetegedés következtében lebénult emberek számára is van remény: újra lábra állhatnak – mondta Veszely Judit intézetvezető főorvos a honvedelem.hu-nak adott interjújában.
A főorvos elmondta: a 2007-ben alakult intézmény jelenleg 104 ággyal működik, és főként gerincvelő-, illetve a súlyos agykoponyasérültek, a mozgásszervi, stroke-on átesett, kardiológiai, gasztroenterológiai és pszichiátriai betegek rehabilitációját végzik. Az osztályon összesen 54-en dolgoznak, akik közül 7-en szakorvosok, mellettük a kiszolgáló részleg 12 gyógytornásza és számos terapeutája (pszichológus, logopédus, ergoterapeuta, gyógymasszőr stb.) foglalkozik a betegekkel. A rehabilitációt két nagy tornateremben, illetve kisebb helyiségekben végzik.
Az intézmény alkalmaz egy orvosi műszerészt is, aki a méretre készülő protézisek legyártásával és leszállításával foglalkozik, de szükség esetén akár külső céget is bevonnak egy-egy speciális eset kezelésére. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy ha arra van szükség, akkor akár egy több tízmillió forint értékű, bioelektromos művégtagot is képesek legyártatni, amelyből egy évben mindössze 8–10 készül az országban. Erre egyébként nemrégiben szükség is volt, amikor egy olyan katonát kellett ellátni, akinek a karját egy gránát tépte le. A műkart – elektródák és mikro motorok segítségével – a megmaradt izomzatával képes mozgatni a sérült, így akár fogni is tud vele – tette hozzá.
A kezelésekkel kapcsolatban azt közölte, hogy leginkább kitartásra, vagyis akaratra van szüksége a betegeknek, hiszen a rehabilitáció időtartama nagyon elhúzódhat, van olyan sérült, akit akár 12 hónapig is kezelni kell, de ezt csak nagyon kevesen bírják ki, sokkal jellemzőbb, hogy megszakítják a kezelést néhány hétre, vagy hétvégenként hazaengedik a sérülteket. „Gyakran előfordul, hogy a betegek annyira elkedvetlenednek, hogy nincs értelme tovább folytatni, ilyenkor a család tud a legtöbbet segíteni” – tette hozzá. „Én azt szoktam kérni a betegektől, hogy vezessenek naplót, mert, ahogy halad a kezelés egyre apróbbak a változások, amiket talán észre sem vennének, vagy gyorsan elfelejtenének, de így nyomon lehet követni a gyógyulás folyamatát” – mondta.
A rehabilitációban nagyon fontos a lelki aspektus, hiszen a legtöbb sérült egy komoly traumán ment keresztül, és sokan egyébként elutasítják a kezeléseket annyira maguk alatt vannak. A legtöbb embernek egy ilyen helyzetben szüksége van például pszichológusra, de még az is időbe telik, hogy ezt az igényt felismerjék és elfogadják, pláne, hogy akarják is a segítséget. Általánosságban elmondható, hogy a nagyon súlyos betegeknél hetekbe kerül, mire képesek azonosulni valamelyest a megváltozott önképükkel, de még évek múlva is arról álmodnak, hogy teljesen egészségesek.
Az intézmény egyedülálló módon foglalkozik az onkológiai okból bénult betegek ellátásával, ami nem csak Magyarországon, de az egész világon sem gyakori. Ez olyan sérülteknél elképzelhető, akiknek az áttétes daganat a gerincvelejét támadta meg, és emiatt lebénultak. „Mi ezzel azért foglalkozunk, mert van egy nagyon jó onkológiája, illetve idegsebészete a Honvédkórháznak, és azokat a betegeket, akiket sikerrel operáltak meg előzőleg, képesek vagyunk rehabilitálni” – mondta az intézetvezető. A mi módszereinkkel ezek a betegek újra lábra állhattak – tette hozzá.
Szerző: Nyulas Szabolcs
Fotó: Hovári Nikolett
Megjelent: www.honvedelem.hu 2014–02–09