Sugárveszély

„Azért a járóbeteg-ellátás a jellemzőbb. Ezen a területen a tavalyi betegforgalmunk 720 ezer volt. Ez nagyjából annyi, mint Fejér és Heves megye teljes lakossága” – mondja dr. Riedl Erika osztályvezető főorvos, akitől megtudjuk azt is, hogy ezt az „iszonyú nagy” betegforgalmat elsősorban a sürgősségi osztályra érkező betegek vizsgálatai generálják; emiatt − hogy zökkenőmentes legyen az ellátás −éjszakánként három orvos van ügyeletben.

A Honvédkórház Radiológiai Osztálya egyébként három részlegből áll, három telephelyen található egy-egy, az orvosok és az asszisztensek pedig „forgó rendszerben” dolgoznak. Szerencsére az osztály felszereltsége nagyon jó, a röntgengépek életkora fiatalabb az országos átlagnál. A Róbert Károly körúti telephelyen kettő, a Podmaniczky utcai objektumban pedig egy, nagy teljesítményű CT-berendezés üzemel. Ezeket másfél-két évvel ezelőtt sikerült beszerezniük, s azóta is „maximális kapacitással” működnek. Mindezek mellett a Róbert Károly körúti telephelyen egy nagy teljesítményű MR-készülék is a gyógyítást szolgálja. „Sajnos az MR-vizsgálatokra – az ország más kórházaihoz hasonlóan – nálunk is több hónapos a várólista” – tudjuk meg az osztályvezető főorvostól, aki hangsúlyozza azt is, hogy természetesen a jövőben is várhatóak eszközfejlesztések az osztályon, amelyektől a várakozási idő rövidülését is várják.

A „szakmáról” szólva dr. Riedl Erika elárulja: a képalkotó diagnosztika nagyon sokat és dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedekben. „Régebben csak a hagyományos röntgengépekkel tudtunk dolgozni. Ez egyébként az oka annak, hogy a szakterület a radiológia nevet kapta. Aztán fokozatosan megjelent az ultrahang, aminek ugyan már semmi köze nincsen a röntgensugárzáshoz, de mivel képalkotó diagnosztika, ugyanúgy zömében a radiológusok csinálták” – meséli a főorvosnő, hozzátéve: a műszerek fejlődésének következő fokozata a CT volt, ami visszatért a röntgensugarak használatához. De amíg a hagyományos röntgengépekkel csak 2D-s képet lehetett készíteni, addig a CT egy keresztmetszeti, tehát jóval pontosabb képet ad a vizsgált területről.

Aztán évtizedekkel ezelőtt megjelentek az első MR-berendezések, amelyek már a mágneses térerő segítségével, annak kitérését érzékelve segítik az orvosok munkáját. „Ez a legmagasabb szintű vizsgálati módszer. Emiatt sajnos sokan azt hiszik, hogy mindenre jó. Pedig ez koránt sincsen így. Az MR nem helyettesíti a másik három vizsgálati módszert, sőt egy diagnózis megállapításakor az összes képalkotó eljárás eredményét figyelembe kell venni” − hangsúlyozza.

A főorvosnő szerint az MR-rel nem mindenkit könnyű megvizsgálni. Sokan ugyanis nehezen viselik azt a zajt, ami a berendezés működésével együtt jár. A vizsgálatok komfortosabbá tételéhez éppen ezért füldugókat szoktak felajánlani a betegeknek. Ugyancsak nehéz a klausztrofóbiásokat rávenni arra, hogy befeküdjenek egy „csőbe”. Az orvosok számukra azt szokták javasolni, hogy próbálják meg becsukva tartani a szemüket a vizsgálat alatt, illetve arra is volt már példa, hogy a beteget az nyugtatta meg, hogy tudta, az egyik hozzátartozója is ott van a berendezés mellett a vizsgálat teljes ideje alatt. „Sajnos vannak néhányan, akik még így is félnek ettől a vizsgálattól. Számukra nincsen más lehetőség, mint egy rövid altatás, ami viszont még nehezebbé és időigényesebbé teszi a vizsgálatot, hiszen ilyenkor egyeztetnünk kell az aneszteziológus kollégákkal is” – mondja dr. Riedl Erika, aki érdekességként elárulja azt is, hogy látott már olyan beteget, aki saját magától aludt el a vizsgálat alatt, s nem zavarta őt a berendezésből áradó hangos „csattogás”.

A Honvédkórház Radiológiai Osztálya két területen is az országos élvonalba tartozik – árulja el a főorvos asszony. Az egyik az emlődiagnosztika; például emlő MR-t a fővárosban is csak néhány kórházban végeznek. Az úgynevezett vákuumasszisztált core-biopsziát pedig az egész országban csak a Honvédkórházban végzik. Ez a vizsgálati módszer egy röntgenvezérelt mintavételi lehetőség, ami vákuum segítségével vesz mintát egy adott szervből.

S bár az osztály folyosóin, illetve a vizsgálók előtt számos helyen látható a sugárveszély egyezményes jele, a beszélgetés során dr. Riedl Erika elárulja azt is: nem igaz az a híresztelés, miszerint komoly sugárterhelést kap az a beteg, akit gyakran küldenek röntgenvizsgálatokra. „Korábban, amikor még filmre dolgoztunk, valóban a jelenleginél jóval nagyobb terhelést kaptak a betegek. A mai berendezések azonban már jóval érzékenyebbek, emiatt sokkal pontosabbak, ám mégis kisebb dózisokkal dolgoznak” – mondja a doktornő, akitől megtudjuk: „amik nagyon megdobták a betegek sugárterhelését a világon mindenütt, azok a nagyon korszerű CT-készülékek. Mivel nagyon jók és alapos képet adnak, ezért az orvosok hajlamosabbak sokkal többször CT-vizsgálatra küldeni a betegeket, mint az szükséges lenne. A CT már elég szép terhelést ad a szervezetnek, de le kell szögezni, hogy még ennek sincsen semmiféle egészségkárosító hatása. ”

A sugárterhelés jelenleginél jobb nyomon követése valószínűleg 2018-tól valósulhat meg. Ugyanis ekkor szeretnék bevezetni azt – az Európai Unió más országaiban már használatos – módszert, hogy egy egyéni kártya segítségével mérnék a betegek sugárterhelését. Azaz mindenkinél minden röntgen- és CT-vizsgálat után jegyezni kellene, hogy mekkora dózist kapott.