A Magyar Katona-egészségügy napja és Flór Ferenc életútja

Szerző: Pogányné Dr. Rózsa Gabriella (PhD) a Szent István Tudományos Akadémia tagja | 2025. július 30., szerda 12:12

„Az élet védelmében” – A katona-egészségügy hősei és kevésbé ismert történeteik 9. rész -- Semmelweis Ignác (1818–1865) születésnapja, július 1-je hosszú ideje fontos ünnepe a hazai egészségügynek, amely egyben az MH Egészségügyi Központ csapatünnepe is. Az egészségügy napján adjuk át „a honvéd egészségügyi szolgálat szervezésében, fejlesztésében, a gyógyító-megelőző szolgálatban, a közegészségügyi és járványügyi, a kutatói, az anyagellátói területeken nyújtott kimagasló teljesítmény elismerésére” alapított Flór Ferenc-díjat is. Az elismerésben idén Szegletiné Dr. Pettyán Ilona, az MH EK Hévízi Mozgásszervi Rehabilitációs Intézet vezetője részesült.

De ki volt Flór Ferenc? Hogyan kötődött élete, tevékenysége a katona-egészségügyhöz és miért neveztek el róla kitüntetést?

Flór Ferenc Váradolasziban született 1809. október 10-én. Egyetemi tanulmányait a pesti orvoskaron végezte 1833-ban, disszertációját gyermekgondozásból, illetve gyermekgyógyászatból írta. Ő volt az első, aki orvosdoktori disszertációját magyarul védte meg.

A kolerajárvány elleni küzdelemben medikusként kalocsai járványorvos volt, stúdiumai befejeztével pedig bécsi, illetve berlini tanulmányútra indult, ahol leginkább sebészeti és közegészségügyi intézményekben tett megfigyeléseket. Pestre visszatérve az orvoskar oktatója, 1835-től Stáhly Ignác mellett a sebészet másodtanára. 1838 és 1847 között Bugát Pállal közösen szerkesztette az Orvosi Tárat, amely az első hazai orvosi szakfolyóirat volt. 1840-ben szerkesztőtársával közösen jelentette meg a legkorábbi magyar orvosi címtárat „Magyarországi Orvosrend névsora 1840-re” címen.

Abban az időben az orvoskar, a Rókus-kórház és az Orvosi Tár szerkesztősége képezte azt az orvostudományi szellemi központot, amely az orvosképzésben, annak reformja előkészítésében és a gyakorlati gyógyító szolgálatban egyaránt meghatározó szerepet vállalt 1848. március 15. előtt, illetve a szabadságharc alatt is.

Felkészültsége, személyes kapcsolatrendszere és elkötelezett hazafias identitása vezérelte Flórt arra, hogy a kormány felhívására csatlakozzon a magyar hadsereghez, így 1848. november elején már a betegek, sebesültek kiürítéséért felelős őrnagy főorvosként teljesítette szolgálatát.

„Flór Ferencz orvostanár úr” a főváros eleste és a kormány Debrecenbe költözése után a honvédség újjászervezéséhez kapcsolódóan kapta feladatként a Hadügyminisztérium Egészségügyi Osztályának létrehozását Mészáros Lázár hadügyminisztertől. 1849. június 24-éig mai fogalommal élve katona-egészségügyi főnöki beosztásban szolgált. A megújulás úgy a hadsereg, mind a katona-egészségügy tekintetében sikeres volt: a dicsőséges tavaszi hadjárat idején Flór irányítása alatt a tábori egészségügy fénykorát élte meg, a hadiszerencse és az orvosi szaktudás együttese kiemelkedő teljesítményt eredményezett. Egészségügyi főnökként első intézkedése arra irányult, hogy feltérképezze a rendelkezésre álló erőforrásokat. A Rókus-kórház és maga Flór doktor élen járt az akkoriban egészen új anesztéziás módszer, az éter és a kloroform alkalmazásában; 1847. december 20-án Magyarországon elsőként ő maga végzett három kisebb műtétet kloroformos altatással. A világon először a szabadságharc honvédsége használta „rendszeresített gyógyszerként” e két anyagot. A korabeli külföldi katonaorvosi gyakorlatban elszórtan előfordult ugyan kloroformos műtét, de ez nem a hadsereg szándékából, parancsából, hanem az orvos személyes összeköttetéseiből gyökerezett, abból, hogy éppen hozzájutott az új gyógyszerhez.

Flór irányítása alatt a szabadságharc hadi egészségügye példaértékű eredményeket ért el, a honvédorvosok úgy alkottak koherens és homogén szakmai közösséget, hogy a hatékony működéshez szükséges hierarchia, függelmi viszonyrendszer is kialakult és stabilizálódott. A szabadságharc hivatalos lapja, a Közlöny 1849. április 21-ei számában jelent meg az első magyar katonaorvosi szabályrendelet „A magyar hadsereg orvos-egészségi ügyvitelének vezérfonala” címen, amely az akkori katonaorvosi életpálya-modellt jelentette.

A kiteljesedő tábori kórházi hálózat viszont túlnőtte az ápolói kapacitásokat, a fegyverforgatásra alkalmas katonák bevonása pazarlásnak tűnt, a hadifoglyoké kockázatosnak, így Flór az önkéntesen jelentkező nők ápolóvá képzésében és alkalmazásában látta a megoldást, így az ő javaslatára nevezték ki a kormányzó Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsannát az összes tábori kórházak főápolónőjévé 1849. április 16-ával.

A tavaszi hadjárat sikeres katonai akciói, csatái, nem utolsósorban például Buda visszavétele után számos ellenséges sebesült maradt a harctéren, és a magyar katonaorvosi vezetés – maga Flór is – az orvosi eskü és a katonai becsület jegyében elvárta és finanszírozta egészségügyi ellátásukat is. Ez koránt sem volt bevett gyakorlat a korabeli hadviselésben, ekkor még nem volt erre vonatkozó nemzetközi jogi dokumentum, és a honvédséggel szembenálló hadseregek morális elvárásai sem terjedtek ki e kérdésre.

A szabadságharc után a megtorló hatalom Flór Ferencet is állásvesztésre és börtönre ítélte, végül tápiószelei birtokára internálták, ahol rendőri felügyelet alatt élt teljes visszavonultságban. A Bach-korszak végével, másfél évi háziőrizetet elszenvedve térhetett vissza hivatásához, de végleges rehabilitácója, munkásságának teljes elismerése csak a kiegyezés után következett be.