Dr. Kisigmándi Hamary Dániel életútja (Tata, 1826. március 25. – Budapest, 1892. február 21.)

Hamary Dániel (a család neve eredetileg Hamar volt, a Hamary nevet később vette fel) református székely ősnemesi család sarjaként Pápán végzett jogi tanulmányokat 1847-ben, majd még ebben az esztendőben megkezdte orvosi tanulmányait a pesti orvoskaron. Csatlakozott a márciusi ifjakhoz, jelen volt a 12 pont kikiáltásánál és részese volt Táncsics Mihály kiszabadításának. A harci események miatt az egyetem átmeneti időre bezárt, így Hamary Dániel is hazatért Tatára és jelentkezett a nemzetőr seregbe. Később, 1848. október 30-án atyjával és két fivérével együtt részt vett a schwechati csatában, 1849 szeptemberében pedig mindvégig kitartott a komáromi vár védelmében, az erőd eleste előtt pár nappal tüzérhadnagyi rangot kapott. A szabadságharc leverése után őt is elérték a retorziók, több heti fogságot is szenvedett.

Az egyetemi kurzusokat 1853-ban fejezte be, eleinte dr. Bókay János gyermekkórházában dolgozott másodasszisztensként, „orvossebész” doktorrá 1854-ben avatták, utána szülővárosában, Tatán praktizált, ahol 1858-ban a tó partján fürdőt építtetett, a helyi református iskolában pedig könyvtárat alapított.

Katonaorvosi pályája 1869. augusztus 13-ával kezdődött, amikor ezredorvosi kinevezést kapott az 1848-as hagyományokra és az akkori személyi állományra is építő Magyar Királyi Honvédség katonaorvosi karában első szolgálati helyére, a tatai 64. zászlóaljhoz. 1871. július 13-ával honvéd dandárorvossá léptették elő, ekkor Sopronba került, majd 1876. október 30-án kezdte törzsorvosi tevékenységét a székesfehérvári V. honvédkerületi parancsnokságnál és 1882-től 1886-ig Budapesten az I. honvédkerület törzsorvosa és egészségügyi előadója volt. Az év végével saját kérelmére vonult vissza az aktív honvédorvosi szolgálattól.

Civil orvosi működése és katonai szolgálata időszakában is minden alkalmat kihasznált az orvosi tudományos élet támogatására. 1860-ban Pesten Poor Imrével és Batizfalvy Samuval tervezték az Orvosi Hetilap (1857) mellett egy második szakfolyóirat megalapítását is, majd 1861. január 5-ével pedig Poor Imre szerkesztő laptulajdonos már útjára is bocsátotta a Gyógyászatot, melyben maga Hamary is számos tanulmányát közölte. A legelső számban „Új év. Új lap. Új kérdés” című írásában így méltatta a kiadványt: „Azért is lelki örömmel üdvözlöm a „Gyógyászat“-ot mint orvosi új folyóiratunkat, hogy több sarkalatos elve közt főfeladatául tűzte fennlengő lobogójára az orvosi tudományokat mind, anyanyelvünkön mivelni és nemzetünk számára gyümölcsöztetni; továbbá hogy hazai tudományos intézeteink s orvosi rendünk megillető jogai fölött őrködni fog. Csak így haladhatunk rendeltetésünk magas célja felé!”

A Gyógyászat c. folyóirat kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy 1888-ban a Honvédorvos éppen ezen folyóirat melléklapjaként indult máig tartó útjára.

Hamary Dániel aktív szerepet vállalt különféle szakmai, és tudományos egyesületek életében, tagja és tisztségviselője volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének, 1864-ben 200 forinttal járult hozzá a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat alapításához, a Budapesti Királyi Orvosegylet levelező tagjává választotta. Hasonlóképpen támogatta Tatán a kaszinó létrejöttét, illetve vállalta annak elnökségét 1870-ben. A kiegyezés teremtette meg a honvédegyletek megalapításának jogi lehetőségét, a Tatai Honvédegylet megszervezésében játszott jelentős szerepet. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének 1874-es Győrött tartott nagygyűlésén pedig 20 aranyat tűzött ki jutalmul az 1848 és 1874 között magyar nyelven megjelent orvosi munkák bibliográfiájának elkészítéséért. A könyvészetet Fekete Lajos, kora elismert orvostörténésze állította össze „A magyar orvosi könyvészet 1848-1874” címen, de a jegyzék végül nyomtatásban nem jelent meg. Tudományos munkássága mellett Hamary Dániel a tudomány népszerűsítésében és ismeretterjesztésben úgyszintén jeleskedett, a korabeli napilapokban számos orvosi-egészségügyi vonatkozású cikket tett közzé, emellett pedig már fiatal korától kezdődően nagy számban közölt szépirodalmi műveket folyóiratok hasábjain vagy akár önálló kötetben.

„Mindig hatni és szolgálni akartam” – ez volt Hamary Dániel életmottója, amely tökéletesen rá illett személyére is, hiszen minden élethelyzetében, katonaként, orvosként, katonaorvosként, tudósként, szépíróként vagy akár politikai cikkek szerzőjeként mindenkor a rábízott betegek, szűkebb vagy tágabb környezete, egyháza, népe és hazája érdekében cselekedett.  Helyt állt a szabadságharc csatáiban, a szerveződő Magyar Királyi Honvédség katona-egészségügyi szolgálatában, a hazai művelődés, tudomány támogatásában, a jótékonyságban.

Halálának 133. évfordulója kapcsán méltán emlékezünk meg róla sokszínű életpályájának áttekintésével.