Orvos házaspár a Nagy Háború idején a 16. helyőrségi kórházban

Ifjabb Dr. Hahn Dezső (1878-1940) Aszódon született, orvosi tanulmányait 1902-ben fejezte be, utána Budapesten praktizált és jelentős szerepet vállalt a munkásság egészségügyi nevelésében, a korabeli sajtó számos közegészségügyi vagy ismeretterjesztő, népszerűsítő orvosi előadásáról adott tájékoztatást. Katonaorvosi gyakornoki szolgálata után a magyar királyi honvédség tartalékos segédorvosa volt. A Nagy Háború kitörése után nem sokkal – a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött anyakönyve alapján tudható – 1914. július 29-én kezdte meg népfölkelő orvosi szolgálatát, ekkor a 4. népfölkelő gyalogezred III. zászlóaljhoz került, feladatként az egészségügyi személyzet kiképzését és felszerelését kapta. 1914. augusztus 10. és 1917. március 26. között a közös hadsereg 16. számú helyőrségi kórháza (ma Honvédkórházként ismerjük ezt a gyógyintézetet) állományában osztályvezető főorvosi beosztást viselt, az 1915. október 26-án Bécsben kiadott intézkedésével az uralkodó – katonaorvosként szolgáló számos civil orvostársával együtt – honvéd ezredorvosi, illetve főorvosi rendfokozatba nevezte ki. A háborús években azonban számos esetben teljesített harctéri, tábori orvosi, sebészorvosi szolgálatot például a szerbiai hadszíntéren, utóbb pedig a linzi vöröskeresztes, majd az olasz front egyik tábori kórházának parancsnokaként. Mindemellett 1915-1916-ban szerepet vállalt a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal császárfürdői rehabilitációs intézet megszervezésében, emellett a mechanoterápiás részleg élén osztályvezetői, illetve igazgatóhelyettesi megbízást is kapott. Helytállását mindenkori felettesei elismerték, méltányolták.

Köztudott, hogy az I. világháború hatalmas kihívások elé állította az egészségügyi szolgálatot is. A hatalmas mennyiségű sebesült és beteg katona ellátására minden erőt mozgósítani kellett, vagyis olyan civil orvosok és ápolók is a katona-egészségügybe kerültek, akik semmilyen hadegészségügyi képzettséggel, szolgálati munkatapasztalattal nem rendelkeztek. A korabeli katonaorvosképzés intézményei, a közös hadsereg vonatkozásában a bécsi Josephinumban működő Applikationsschule, illetve a Magyar Királyi Honvédség Gyáli úti helyőrségi kórházának honvédorvosi alkalmazóiskolája, oktatási tevékenységét a háború első pillanatában szüntette be, mivel teljes személyi, intellektuális és anyagi kapacitását a sebesültellátásra kellett fordítania. Ez a szükséghelyzet pedig azt eredményezte, hogy a katonai kórházak gyógyító tevékenységébe nem csupán civil doktor urak, hanem doktornők is bekapcsolódtak. Így szolgált ifjabb dr. Hahn Dezső urológus sebész mellett hitvese, dr. Herczog Irma (1874-1948) szemész szakorvos is 1914-1916-ban az Osztrák – Magyar Monarchia közös hadserege 16. helyőrségi kórházában. Herczog Irma doktornő polgári alkalmazott volt, de a katonai vezetésben a háborús években felvetődött az orvosnők katonai szolgálatra való igénybevétele is. (Érdemes megjegyezni, hogy a háború utáni orvoshiány csökkentésére a Károlyi-kormány rendeletben szüntetett meg minden korlátozást a nők orvosegyetemi tanulmányaival kapcsolatban – ezeket az engedményeket az 1920-as évek második felében az orvosi fakultás azonban igyekezett visszaszorítani.)

Herczog Irma az egyetem elvégzése után díjazott gyakornokként a pesti orvoskar szemklinikájára került, 1906-ban lett a pesti izraelita kórház munkatársa – és kollégája ifj. dr. Hahn Dezsőnek. Orvosi szolgálata mellett 1905-ben elvégezte az iskolaorvosi és egészségtanári tanfolyamot, utóbb eredeti hivatásgyakorlása és szemészeti szakírói működése mellett ezen a területen szintúgy tevékenykedett. Hahn Dezső és Herczog Irma a pesti izraelita kórházban töltött éveik alatt házasodtak össze, két gyermekük közül a híres rabbi végzettségű ókortörténész, hebraista, klasszika-filológus Hahn István (1913-1984) professzor tudományos működése méltán széles körben ismert.

A világháború alatt mindketten a Hungária (ma: Róbert Károly) körúti kórházban dolgoztak és nem csupán gyakorló orvosként álltak a katonák mellett, hanem több esetben tartottak előadást katonaorvosi tapasztalataik alapján „A 16. helyőrségi kórház tudományos értekezletein”. A korabeli orvosi szaksajtó részletes beszámolókat közölt az 1914. november 2. és 1916. január 27. között megrendezett összesen hat szakmai ülésről, amelyben a hivatásos császári és királyi katonaorvosok mellett a kórházban szolgálatot teljesítő civil doktorok is szót kaptak hadi orvosi praxisuk legérdekesebb eseteinek, a katonai és tábori orvoslás szakterületük vonatkozásában legfontosabb ismereteinek bemutatására. A rendezvényeken Hahn Dezső több alkalommal, felesége az ötödik, az 1916. április 20-ai ankéton egyetlen női előadóként tartott előadást.

Életük, orvosi, katonaorvosi, egészségnevelői hivatásgyakorlásuk, tudományos működésük szép és követendő példa a mai kor embere számára is, az élet védelmében háborúban és békében végzett szerteágazó, önfeláldozó és hazájukhoz, identitásukhoz, erkölcsi értékrendjükhöz mindenkor hűségesen ragaszkodó emberségük nagyon is méltóvá teszi őket arra, hogy ebben a cikksorozatban emlékük felelevenedjék, a feledés homályából kiemelkedjék.

A képek jegyzéke:

Ferenc József-rend, koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (Múzeum Digitár Budapest, URL: https://bu.hu.museum-digital.org/object/678334 )

A Császár-fürdői Hadigondozó Intézet (A Nagy Háború írásban és képben, URL: https://nagyhaboru.blog.hu/2020/10/01/az_elso_vilaghaborus_hadigondozas_magyarorszagon_2_resz )

A Pesti Izraelita Kórház Szabolcs utcai épülete (Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, URL: https://www.milev.hu/kutatasblog/a-pesti-zsido-korhazak )

Herczog Irma előadása az Orvosi Hetilapban. 1916. 23. sz. p. 309.