Balassa János (Sárszentlőrinc, 1814. május 5. – Pest, 1868. december 9.)

„A veszteség, melyet szenvedtünk nagy és annál érzékenyebb, mert oly időben ért, midőn hazánk örvendetes újraalakításánál nehéz feladatok megoldása áll előttünk, s mert valamint, ha a múlt negyedévszázadra visszatekintünk, nem találunk az orvosi tudományosság terén egy jóravaló intézményt, melynek létesítése körül Balassának kiváló része ne lett volna” – olvashatták Markusovszky Lajos méltató szavait Balassa János nekrológjában az Orvosi Hetilap 1868. december 13-ai számának olvasói. Sommás összegzése ez egy tudós orvos és nemeslelkű hazafi életének.

A búcsúztatóban említett 25 év számos sorsfordító eseményt hozott az ország életében, illetve  Balassa doktor életpályáján is. A forradalom és szabadságharc felívelése majd elbukása és a kiegyezés, az utókor szemében a „boldog békeidők”, a szellemi, gazdasági, tudományos fejlődés kezdete. Ezek a köztörténelem és a művelődéstörténet sarokpontjai. Az egyén életében pedig a pesti és bécsi egyetemi tanulóévek, a szakmai muníció begyűjtése, utóbb az orvosi és tanári helytállás a pesti egyetem orvoskarán, a kiállás a nemzeti függetlenség mellett, a megtorlás elszenvedése, majd a szakmai karrier kiteljesedése, az építkezés időszaka.

Nem véletlenül nevezték az 1840-es évek elején bécsi környezetében Balassa Jánost „az Osztrák Császárság díszé”-nek, és tekinti az utókor a magyar sebészet atyjának. 1838-ban Bécsben szerezte meg orvosi diplomáját. Kiváló szakmai lehetőségeket kapott, kora híres sebészeinek keze alatt szerzett tapasztalatokat, így rövid időn belül a bécsi sebészeti klinika helyettes főorvosa és az egyetem oktatója lett. 1843-ban azonban megpályázta a Stáhly Ignác országos főorvosi kinevezése miatt üressé vált pesti sebészeti tanszék vezetői stallumát. A tanszékvezetői szék elfoglalása előtt azonban még Párizsban tett tanulmányutat. „Két ízben jártam végig Európa műtősebészi kitűnőségeit, de … nem lelém fel annyira összpontosulva a jeles operateur minden tulajdonságát, mint Balassában.” – írta róla tanítványa, későbbi kollégája, Lumniczer Sándor. Balassa tanszéke és klinikája az Újvilág utcai épületben működött mindösszesen 14 ággyal és meglehetősen szegényes infrastrukturális háttérrel. Ami azonban az anyagiakban hiányzott, azt a professzor hatalmas szaktudása, felkészültsége, elkötelezettsége pótolta.

A külföldi orvosi szaklapok 1846 decemberében ismertették az első éternarkózisban végzett műtéteket, Balassa pedig 1847. február 5-én mutatta be tanítványainak az első éteres operációját.

A 1849 júniusában Balassa – ekkor már országos hírű orvos és az orvoskar elismert professzora – az újonnan megalakult Honvédség számára szervezett katonaorvosi, „hadorvosi” tanfolyamot. Erre nagy szüksége volt a hazának, hiszen csak a császári seregből átlépett doktoroknak volt tábori orvosi képzettsége, a szabadságharc mellé állt civil orvosok nem rendelkeztek munkatapasztalatokkal a tömeges sebesültellátásban és a katonai járványtanban, illetve a szemészetben és a sebészetben sem mindenki nyert orvosi végzettséget. Ezen területek pedig hagyományosan fontos diszciplínái a katonaorvostannak. Maga Balassa a tábori sebészetet oktatta, a többi szakterület ismereteibe Sauer Ignác, Lippay Gáspár, Rupp N. János, Kovács Sebestyén Endre, Markusovszky Lajos és Lenhossék József vezette be a jelentkezőket. Mivel a tábori kórházak, az egészségügyi biztosítás intézményrendszere ápolói személyzetben is nagy hiányt szenvedett, a „kórápolói oktatás” szintén a kurzus részét képezte, ezt Arányi Lajos adta elő.

A szabadságharc aktív támogatásáért Balassa a hírhedt Neugebäude börtönébe került. Rabtársa Batthyány Lajos volt. Köztudott, hogy az első felelős magyar kormány miniszterelnöke öngyilkossági kísérletet tett fogsága idején, és Balassa volt az első orvos, aki sebeit ellátta, illetve azt a szakvéleményt adat, hogy a halálos ítélet nem hajtható végre a grófon. Utóbb a császári sereg hivatalos orvosa, a magyargyűlöletéről híres Anton Bee, aki a szabadságharc előtt, illetve annak bukásával ismét a budai főhadparancsnokság vezető tábori törzsorvosa volt, már megfelelőnek ítélte Batthyány egészségi állapotát.

Balassa Jánost a Neugebäude fogságából végül tanítványai, az orvoskari ifjúság, illetve számos jeles városi személyiség tiltakozása mentette ki, így a háromhavi fogságból „csak” kettőt kellett letöltenie. Szakmai érvényesülése, kiteljesedése azonban még ezután sem volt zökkenőmentes. „Rehabilitálásának” előmozdítója Erzsébet királynő volt, aki őt választotta magyarországi orvosául, 1868. április 22-én ő segítette világra Mária Valéria főhercegnőt a budai várban.

Elkötelezett hazafiságának és szakmai tevékenységének számos eredménye mellett – a teljesség igénye nélkül – ki kell emelni a „Balassa-kör”-t, ahol a szabadságharcban úgyszintén jelentős szerepet vállalt Markusovszky Lajossal, Lumniczer Sándorral és Korányi Frigyessel, utóbb Semmelweis Ignác részvételével is a hazai orvostudomány kiemelkedő szellemi műhelyét hozta létre. Igaz, hogy tudományszervező tevékenységét a hatóságok nem nézték jó szemmel, orvosi és oktatói kvalitásai miatt kikezdhetetlen és megkerülhetetlen volt, 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé fogadta.

Öröksége többek között az Országos Közegészségügyi Tanács megszervezésben, számos sebészeti és plasztikai sebészeti magyar nyelvű orvosi szakmunkában, az egyetemen 10 tanársegéd és 27 műtősebész „kinevelésében”, intézmények és utcák elnevezésében maradt az utókorra. A nevét viselő és 1877-ben alapított Balassa János Emlékérem jelenleg a Magyar Sebészeti Társaságban elnyerhető legmagasabb elismerés.

(A képek forrása:

Schrecker, Ignácz (Fényképész): Balassa János arcképe a Magyar Akadémiai Albumban. (1865) https://real-i.mtak.hu/255/

Az orvoskari sebészeti klinika épülete a Hatvani és az Újvilág utca sarkán XIX. századi ábrázoláson. Győry Tibor: Az orvostudományi kar története. 1770-1935. Budapest, 1936. p. 158.)

A Kir. Magyar Tudomány-Egyetem orvostanári testülete 1863. https://bbc-history.hu/balassa-janos-sebeszet/

Balassa Emlékérem: https://www.doki.net/tarsasag/sebesz/hirek.aspx?nid=128111)